Szövegek

(Az idézetek V. Nabokovtól valók Békés Pál fordításában)

Ma chérie Lolita – Társam a végtelen útnak kínjain
Dolores mia – Autómban bontja ki bimbód a szirmait
Ma chérie Lolita – Szürkébe bújt szemed tükrömből rám nevet
Dolores mia – Jöjjön a fájdalom, gyászosan szép neved

Lolita nom pareil Dolores – Dolores nom pareil Lolita…

Ma chérie Lolita – Zsebemben fegyver, tampon és cukor
Dolores mia – Százötven centis végzetem ért utol
Ma chérie Lolita – „Létemnek lángja” vagy, „lágyékom vágya” nyom
Dolores mia – „Lolitám, már csak szavakkal játszhatom”

Lolita nom pareil Dolores – Dolores nom pareil Lolita…

Dolores Haze, Dolores Haze… Fájdalom maga a név

hallgasd meg!
 

Hommage à W. S.

Figyel a lesből, figyel a lesből, figyel a lesből az árva
a kibic, a kibic, ki figyel a lesből, a kibicnek semmi sem drága

színre-szín vagy ulti-póker
cinkelt lappal nem ez a módszer
Színre-szín vagy ulti-póker
malaca van, és beüt a dzsóker

Papa-papa, gallér mögül húzd ki a lapot
Mama-mama vegyél nekem huszonöt kalapot
ajajajaj, édes öcsém, rínak a csajok
ki az, akit, ki az, akit én nem akarok?

Szőkék legelébb
aztán feketék
barnák, keverék
és végül az összes maradék (/nyomorék)

Fizeti zsebből, fizeti egyből, mindegy, mennyire drága,
a kibic, a kibic ha kiszemel egy nőt, ölébe hozza a kártya

színre szín – rossz leosztás
szőkét-barnát – viszi a rontás
színre szín – elillanó szoknyák
üres a zseb, és ingyér’ nem adják

Papa-papa, erídj gyorsan, hívjad a papot
mama-mama, nem élem túl, úgy odavagyok
ajajajaj édes öcsém, rútak a csajok,
engem csúfol, engem gúnyol, mind odahagyott

Szőkék legelébb…

hallgasd meg! 

Röptében elkapott, elkapott zsebkendőnyi mámor,
nehéz nekem így távol, távol Afrikától,
poharam fenekén trópusok, trópusok tüze lángol,
elég volt a C-ből, a C-ből, jöjjön újra á-moll.

Tuti hossz, tuti szél, tuti meridián – ha széllel szemben állsz,
Tuti hossz, tuti szél, tuti meridián – szagról megtalálsz.

Kettesével szedem, szedem, szedem a lábam csokorba,
fejem a fáról vissza-, visszaszállt a porba,
poharam fenekén trópusok, trópusok tüze lángol,
kertem közepén a kígyó, a kígyó a nőmmel táncol.

A nyár örök, a fű zörög,
s az ember ilyenkor túlpörög,
retinába égve a kép örök,
ahogy egybecsúsznak ott a délkörök.

Fű-fa-virággal felpörög,
s a vendég, ki nem rég megszökött
a Keleti-sarkról, hol fóka parkol,
és hasát vakarva így röfög.

A délkörök – örök öröm,
csípő-csoda, vörös lábköröm,
madár fészkel az öklömön
s fegyver nyugszik a vasszögön.

Nevetve angyalon és ördögön,
körön kívül és belül a körön,
táncba fonva magam nem töröm,
hogy úrrá legyek az ösztönön.

Tuti hossz, tuti széli, tuti meridián…

hallgasd meg!
 

Ha nincs záróra - Az tíz
Ha van pár óra - Az tíz
Ha nincs fönt senki - Az tíz
Ha lent mindenki - Az tíz         
Ha nincsen szárnya - Az tíz 
De van két mája - Az tíz
Ha nincs záróra - Az tíz
Ha van pár óra - Az tíz

Tízet fizet, fizeti a tízet!

Ha kinyílik a szeme - Az tíz
Ha csepegteti bele - Az tíz
A membránból a zene - Az tíz
Szeleteli bele - Az tíz
Ha nem tudja a keze - Az tíz
Keveri a szíve - Az tíz
Ha kinyílik a szeme - Az tíz
Szeleteli bele - Az tíz

Tízet fizet, fizeti a tízet!

hallgasd meg!

A vén bálnák nem osztják a szerepeket
Egymásnak, sorba a szeleteket
Nem tolják, mint mások a szekereket
Szilák közé engedik a szemeteket
Tágítani kell még a szerepeket
Fejtetőkön nyitják a szelepeket
A vén bálnák nem osztják a szerepeket
Egymásnak, sorba a szeleteket

Nem halak, fekszenek az árokban
Nem halak, meleg a vér, ami csurran
Nem halak, fekszenek az árokban
Nem halak, meleg a vér, ami csurran

Ha rosszul is fogják a jeleteket
Nem fogyasztanak eleven tetemeket
Ezek a bálnák kedvelik a gyerekeket
Pont mint az orvos éjjel a betegeket

Nézzétek át szépen a zsebeteket
Nem lopják ki onnan a szemeteket
A vén bálnák nem osztják a szerepeket
Egymásnak, sorba a szeleteket

Nem halak, fekszenek az árokban
Nem halak, meleg a vér, ami csurran
Nem halak, fekszenek az árokban
Nem halak, meleg a vér, ami csurran

hallgasd meg!

Kolbász a kocsi, kolbász a kocsi, kolbász a medence
Szpojler, a basszus 2000, 2000 a gépbe
Kocka kutya, plasztik a köröm, tetkó a fartőre
Siófoktól, Mallorcáig jetskivel előre

Barbecu, light a kóla, hetente csőcsere
Hátsó ülésre mélynyomó városi terepre
Fekve nyomni, fókuszálni sorban a tévére
Fejek a porba hullanak szombaton estére

hallgasd meg!

Századok óta kutatják:
Ez a szereplő, vajon miben más?
Az agytérfogat, vagy a barázdák
Talán a beszédhangok a garatnál?

A többi ujjal szembe forduló
Hüvelykujj lehet a mérvadó
De megoldás lehet még esetleg
Az is, hogy ezek két lábon kevernek

Eszközt készítő eszközt
Készít ő mégis szemközt
Találja magát egy kérdéssel
Egy felmérésnek a részével

A többiekhez képest egész más
Eredményeket produkált
Bizonyos fajtájú folyadéknál
Egyedülálló ahogyan reagál

Az érdeklődés nem egyszerű
A fejlődés nagyszerű
Az érdeklődés nagyszerű
A fejlődés nem egyszerű

hallgasd meg!

Nem csak siklik, hasogat a vonat
A fejekbe húzva a párhuzamokat
Útról, időről egy pillanat alatt
A felismerés a fejekbe szakad
Mint a fénycsóvák a vagonok alatt

Mint a fénycsóvák a vagonok alatt
A tv-arcok világítanak
De a koponyában már semmi se halad
Ha két oldalon, a talpfán marad
Mint a fénycsóvák a vagonok alatt

hallgasd meg!

Egy pakettre vigyázol
Most kaptad a Ligától
A kezedet majd felteheted
Ha megkérdezik mi a szereped

Matekol a barátod
A szobájába bezárod
Felteheted majd a kezed
Te csak a gázcsapokat tekered

Corleone: szaxofon
Virág elvtárs: szaxofon
Sopranoék: szaxofon
Mónika, Mónika: szaxofon

hallgasd meg!

Járdákon viszem a terhem
Tipornak velem szemben
Jól látják a szélén billegek
Jól látják a szélén billegek

Mondják rám, „Élhetetlen
Vagyol”, s levágnak rendben
Belőlem egy-egy szeletet
Belőlem egy-egy szeletet

Gregory Peck, Gregory Peck
Szijjel lő Gregory Peck
A firgeket – Megöli a Gregory Peck
A firgeket – Lelövi a Gregory Peck

Most már nagyokat lépek
Széleset, taposok szépet
Arra gondolok
Mindjárt haza érek

Az sem veszi a kedvem
Jóval keskenyebb lettem
(Ha) arra gondolok
Elröppen a terhem:

A firgeket – Megöli a Gregory Peck
A firgeket – Lelövi a Gregory Peck

hallgasd meg!

A tetovált fülkék a határokat jelölik
Azokon túl már a kamerákat szerelik
Biztonságból, az öveket tekerik
A derekakat viszont a gallérban keresik

Elnézzük, elnézzük egy fenéken játszik a háj
Egy szájból szakad a nyál, egy fenéken játszik a háj

A patikában a mérgeket keverik
A műanyagokat nylonba tekerik
A főnököt pedig, hiába perelik
A vonalkódra könyökölve cigizik

Könyökölve cigizik, könyökölve cigizik…

hallgasd meg!

Tíz centivel a föld felett, nem ér a fény, nem ér meleg – tíz centivel nem éri meg.

Kövek között nem keres gyökércsúcs új nedveket – kövek között felesleges.

Nem feszít geszt, szijács, nedv és kambium, nem szökken szárba ezer szállal fólium.

Egy nyár alatt nem leszek méteres, se félöles – egy nyár alatt nem érdemes.

Húsz centivel a föld felett...

hallgasd meg!

Azt nem játssza a rádió, aminek a neve egy folyó,
ez nem készül el hirtelen, ez nem hallatszik csak énnekem

Ezt nem játssza a Cintula és a többi ravasz kis figura,
ez nincs rajta a bélyegen, ez nem történik, csak képzelem.

Ezt nem szórják az éteren, aminek a neve is végtelen,
ez nem pörget fel hirtelen, ami előtt elalszol a híreken.

Ezt nem játssza a Cintula és a többi ravasz kis figura,
ez nincs rajta a bélyegen, ez nem történik, csak énvelem.

Menni-menni kell – lekaszál a Gabona
veszni-veszni kell – kalászok ide-oda
menni-menni kell – ha nincs más, ugyanoda
– ugyanoda vág, ugyanoda vág-vág-vág

Jereván Rádió – Rádió Jereván

hallgasd meg!

Tudod, az élet megmarad,
csak néhány szál ami megszakad,
még egy kicsit bizonytalan,
vajon a miénk is közte van?

Az ősz színész vagy a híres showman
bagatellizál a nép nevében,
de ahogy mondaná a szegedi szellem:
„Autókkal az ember ellen”.

Ami nem öl meg, az erősít…

De az élet megmarad,
csak néhány szál ami megszakad,
a password: onkológia,
a kamikáze energia.

Ami nem öl meg, az erősít…

Hallgasd meg!

Az egyetlen, ami számít,
a buszcsuklóban állva,
a szem a szemhéjba zárva,
csicsereg a nyál egymásba.

A köldökök csövein át
az élet önmagát
rengeteg körökön át
sírva szívja át.

Nem csak: streetlife security
Nem csak: nightlight security
Nem csak: playback security
Nem csak: dakota security

A hídon sietve lépek, cigaretta kezemben,
rájövök, nem jó ez így ebben a durva hidegben, 
hát cigi a szájba és kéz a zsebbe, most füstje szemembe,
lépek tovább már becsukott szemmel ebben a kurva hidegben

Lecsukott szemem mögött régi képek,
régik dobozban lakók, fekete-fehérek,
egyiken közeli rokonok, de távoli évek,
emlékszem, akkor ősz volt, a fák vörösben égtek.

Papírdobozban lakó
megsárgult régi képek...

Régi-régi fények,
fekete-fehér képek...

A másikon apám egy tó partján, nyári délután,
valahol valamikor, nyilván már nem tudom,
ott anyám néz a múltból rám valami karácsony délután,
azok meg távoli rokonok, hogy kik ők, már nem tudom.

Papírdobozban lakó
megsárgult régi képek...

Régi-régi fények,
fekete fehér képek...

Szememből tisztul a füst, kábán körbenézek:
a hídon turista készít emlékképet,
színeset szépet, színeset szépet,
ó, nem feketét-fehéret, ó, nem papírképet.

Sosem-lesz családi emléket,
dobozba' nem lakó képet

Régi-régi fények,
fekete-fehér képek...

Hallgasd meg!

rezek és angyalok
füstök és ördögök
asztalon táncoló
szőke süldők között

birka parázs fölött
lelkünk pörög-pörög
szőke süldők között
tubákkal mennydörög

rákíja elveszít
„molim jedno jelen”
tudatunk ellazít
és tíz napig nincs jelen